Egy szép szeptemberi délután Eszter megkért, hogy készítsünk együtt egy receptfüzetet. Karácsonyra kell a nővérének, nem sürgős. Ő begépeli Anyukája receptjeit én pedig, mint általában az ilyen dolgoknál, a dizájnfelelős volnék. Nagyon megtetszett az ötlet és szokás szerint kicsit túl terveztem az egészet. Receptes ládákról álmodoztam és vaskos gyönyörűen kivitelezett könyvekről. No meg hírnévről, mert olyan jól sikerült volna, hogy mindenki a csodájára járt volna. Csakhogy ott volt nekem az egyetem és a költözés és egyszer csak azon kaptam magam, hogy mindjárt itt a karácsony és sem láda sem könyv, de még egy kis rajzocska sem készült amit majd a receptek közé tehetnék. Szóval hirtelen mégis sürgős vált a dolog és a vége az lett, hogy csak egy egyszerű füzetecske lett. Igaz elég mutatós, borítóval, ahogy kell és elválasztó részekkel.
Csajszit is rajzoltam hozzá, főzőset, meg egy-két edényt és süteményeket. És kapott tokocskát is, kockásat. De valahogy mégis hiányzott belőle valami, csak hát addigra nyakamon volt a karácsony.
.jpg)
Ez maradt hát a nagy könyv és ha valamit megtanultam 2015-re az az, hogy nem szabad elhalasztani a dolgokat akkor sem ha van rá idő.
Így lett Eszter könyvéből a 2015-ös fogadalmam és fogadom, hogy mostantól igyekszem mindig mindent akkor és ott megcsinálni ahol kérik és minél kevesebbszer halasztani, legyen szó egyetemről, családról vagy épp a Soady Art-ról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése